Nagyjából 25 éve hoztam egy döntést, amikor a diploma előtt úgy döntöttem, hogy mégsem az építész szakmát választom. Amikor szívesebben maradtam otthon bütykölni az apró dekorokkal, mint hogy előadásra menjek, már éreztem, hogy nem az lesz az én utam. Az egyetemen eltöltött évek alatt magamévá tettem azt a tudást, ami engem érdekelt és ami a mostani munkáimat is alapjaiban határozza meg, de végül másfelé fordultam.

A social media világa előtt blogot vezettem, és nagyon élveztem, hogy a magam kis világába zárkózva, egyfajta buborékban nevelhetem a gyermekeimet, megóvva őket és magamat is attól a kitettségtől, ami napjainkat annyira jellemzi. Aztán engem is magával sodort az "ár" és el is töltöttem nagyjából 10 évet benne, mire megtanultam -sokszor a magam kárán-, hogy hogyan is működik ez a világ. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom és az olvasóim mindig támogattak, és a blog, majd a facebook oldal köré csodálatos közösség épült. 

Manapság két úton járok, melyek szépen futnak egymás mellett, kiegészítve egymást, és egyensúlyban tartva engem. 
Amikor a világ "túl sokká" válik, kicsit visszahúzódom a csigaházamba alkotni, és ha újra nyitni szeretnék, ha emberek közé vágyom, nagyobb hangsúlyt fektetek a socialmedia feladataimra. 

Az elmúlt időszak markáns változásai nyomán sok mindent átgondoltam, sok döntést meghoztam és sok célomat kitűztem, azonban mindez sehol sem lenne, ha nem vagytok Ti, kedves Olvasóim! 
Érdeklődő közönség nélkül a munkám öncélúvá válik, és saját hamvába hull, így hát köszönöm, hogy nap mint nap velem vagytok, ezáltal is inspirálva engem az új és sokszor ismeretlen utak kipróbálására! 

Szeretettel: Évi